A kiállításon három képet láthatnak, melynek mindegyike egy absztrakt térre nyílik. A képeken egyaránt megnyilvánul a mozdulatlanság és a mozgás.

A mozdulatlansághoz gyakran a csöndet kapcsoljuk, a mozgáshoz a zajt, vagy hangzást.A kiállító terek általában csendesek, de itt a képeket befogadó tér ezúttal egy zenei térré alakul. A csenddel egy időben felhangzik egy-egy repetitív dallam, melyet mintegy végtelenítve játszanak a zenészek.

John Cage 1952-ben írta meg a 4’33” című művét. Ebben a darabban egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre. A 4’33 leginkább egy zen feladványhoz hasonlatos, ahol a feladvánnyal való foglalkozás és az azzal kapcsolatos meditáció fontosabb, mint maga a válasz vagy a megfejtés. A ma esti zenei performanszban résztvevő nézők sem megfejtéseket kapnak, a hangzások és dallamok nem a képeket illusztrálják. Az esemény kísérleti jellege abban áll, hogy a nézőnek mennyire sikerül a képeknek és a képek nézése közben hallott zenének átadnia magát.

A kiállító térben ülő zenészek Oravecz Péter szerzeményét adják elő. A zenészek nem látják egymást. A képekre és befelé figyelnek. Legfontosabb eszközük a hangszerük mellett, a jelenlétük és a csend. Ezzel kapcsolódnak a kiállított festményekhez és ebből hozzák létre a közös hangzást.

Szeretnénk a hely bensőségességét megőrizni ezért egyidejűleg kevesen tartózkodjanak a térben. Javasoljuk, hogy többször néhány percre látogassák meg a képeket.
Közreműködnek: Oravecz Péter, Franczia Dániel, Lendvay Anna, Ughy Szabina
Operatőr, vágó: Borbély Viktor

A kiállítászárásról készült videó megtekinthető itt : https://www.youtube.com/watch?v=a1TgybQ0-yw