Feledy Balázs: Rész és egész

Álljunk meg és csöndesedjünk el egy pár percre egy fontos épületavató ünnepség közepette, mert a figyelmüket most egy képre, egy festményre szeretnénk rá irányítani. Nem véletlenül használtam a „csöndesedjünk el” kifejezést, mert Kontra Ágnes festőművész itt látható képének is egyik atmoszférikus jellegzetessége – értelmezésemben – a csend, ugyanakkor, amikor ezzel szimultán módon, a képen hangsúlyos a feszültség.

Ez látszólag ellentmondás, mert a csöndet a nyugalommal szoktuk összefüggésbe hozni, de Kontra Ágnes képének épp az az egyik újszerű hatása, hogy csöndessége ellenére feszültségeket rejt magában. Így, ha szemléljük Ágnes képét, amire kérem is Önöket, akkor mindezt magunk is érzékelni fogjuk. Ágnes csöndje kékekben manifesztálódik, ám ezek a kékek egy vertikális – szinte néma – zuhogás-kitörés részesei. Feltesszük a kérdést: mi zuhog vagy mi tör fel? Víz? Gáz? Levegő? S a válaszban az a fontos, hogy: mindegy! Nem a konkrétet mindig kereső agyunk ez irányú kérdésére kell választ keresnünk, hanem felszabadultan bele kell nyugodnunk abba, hogy ez egy sajátos immateriális  - tán - őselem mozgás, amelyben a felfelé törekvésnek és a felülről zuhanásnak egyaránt jelentősége van.  Persze e hely szelleméből adódóan nyugodtan gondolhatunk az energiára, hiszen érzünk valamiféle materiális jelenséget, karaktert is a képen, amely mozgásban van. De nem fontos konkrét matériában gondolkoznunk, mert ez nem ábrázoló festmény, hanem egy meditatív kép, amely – s itt már utalok a mű címére is – megkísérli megragadni a rész és egész szintén nem anyagi, hanem szellemi dilemmáját.  Kontra Ágnesben erős a létezéssel kapcsolatos kérdések megfogalmazása, a létezéssel, amely nyugalom és mozgás, repülés és zuhanás, ébrenlét és alvás, valóság és vízió - minden esetben - egyedi kollíziója vagy épp harmóniája.

A rész és az egész értelmezése is a képen tele van különböző lehetőségekkel. Egyáltalán: a művész nem akar számunkra semmit szuggerálni, legfeljebb sejtetni kíván. Az allúzió (utalás) a modern művészet egyik fontos kategóriája már a szimbolisták óta. A művész is képével legfeljebb utal, céloz valamire, sajátos rejtőzködéssel. 

Ezzel nem gondot kíván okozni nekünk, befogadóknak, hanem épp meghagyja szabadságunkat (nem úgy, mint a képek többsége környezetünkben, melyek nagy része a nézőnek, a befogadónak nem ad szinte egyetlen szabadság esélyt sem…). A művész ránk bízza, hogy vele lendülünk-e akár felfelé vagy lefelé,  akár befelé vagy kifelé (!) (a képnek erős virtuális térteremtő ereje van), de egy viszont biztos: színválasztása meghatározó, s a kékek árnyaltsága mégis csak tereli asszociációinkat. Mifelé? Hát ahogyan Johannes Itten fogalmaz expresszív színelméletében: „ A kék mindig árnyékos, és legnagyobb pompájában a sötét felé hajlik. Megfoghatatlan semmi, mégis jelenlévő, akár az átlátszó atmoszféra. Az atmoszférában a kék a legvilágosabb égszínkéktől az éjszakai ég legsötétebb kékesfeketéjéig számtalan formában megmutatkozik. Szellemünket a kék a hit hullámain a szellem végtelenségének távolaiba vonja.” Szinte káprázatos megfogalmazás, melynek  manifesztációjának, tárgyiasulásának (hiszen festmény áll előttünk!)  itt és most is tanúi vagyunk. A kék „a hit hullámain a szellem végtelenségének távolaiba vonja” szellemünket. Mindez nagyon fontos. A kék, annak árnyalatai, tónusai ilyen karakterrel „uralkodnak” Ágnes képén is, ám ezt azért tudják megtenni, mert kitűnően van a mű megfestve. A művész elmélyült alapozás után fog neki képe megvalósításához, s több festékréteggel véglegesül annak felülete. Vásznai megdolgozottak, de nem a színfelhordás gazdagsága miatt, hanem épp szubtilis szín struktúráltságuk miatt, azok gyengédségével, légiességével és kivételesen összetett festő technikáját felmutatva.

Kontra Ágnes olyan képet tud festeni, amely egyszerre hat érzékszerveinkre, ám amely ugyanakkor el is távolodik az ilyen befogadási lehetőségektől, s fontosságot ad az intellektuális kapcsolódásnak. A kép mérete szuggesztív hatású. Bár manapság divatja van a nagyméretű műveknek, Ágnes e képe semmiféle kapcsolatba nem hozható trendekkel. Ennek a képnek ugyanis ekkorának kell lennie ahhoz, hogy kifejtse összetett szellemi, fizikai hatásait.

Kontra Ágnes az új magyar festészet egyik meghatározó „jelensége”.   A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett diplomát tizenöt éve, de képezte magát Münchenben is. Sokat dolgozik, állít ki, itthon és külföldön egyaránt, s ezzel függ össze, hogy világlátott, sokat utazó alkotó, aki például Távol-Keleten szerzett benyomásait, tapasztalatait is képes képeibe foglalni. Ha Önöket érdekli, hogy épp mostanában mit is fest a művész, akkor november 17-től megtekinthetők képei Tatabányán a Vértes Agorája szép kiállító terében, ahol egy kollégájával rendez közös kiállítást.

Öröm, hogy a fiatal magyar festészet egyik meghatározó alkotójától kerül ide kép, amely látványos megoldásaival, nem harsogó, hanem szublimált, finom előadásával - vagyis megfestésével - tárja elénk az energiák, a szellemi energia erejét, festői varázslatát.

Kékjei a természetre, az univerzumra is ugyan utalnak, de valóban a szellem végtelenségének lehetőségét tárják elénk, az univerzum festői megragadásának esélyével.

Legyen ez a kép az intézmény kincse, kicsit jelképe, s egyben a kortárs magyar művészet egyik fontos megjelenése.

A kép megtekinthető az ERRA – Energiaszolgáltatók Regionális Egyesülete székházában Budapest 1012 Logodi u. 44/b.

©2019 - Kontra Ágnes